Ujvári János Református Szeretetszolgálat
Ujvári János Református Szeretetszolgálat
„Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.”
(Falu Tamás: Esti ima)
Ujvári János Református Szeretetszolgálat Küldetési Nyilatkozat
Az Ujvári János Református Szeretetszolgálat kilenc intézményegységből álló, a Dunántúli egyik legnagyobb, tartós elhelyezést biztosító, időseket, pszichiátriai betegeket és fogyatékossággal élőket ellátó intézménye, melynek fenntartója a Mezőörsi Református Egyházközség. A fenti vers által is szeretnénk kifejezni, hogy mennyire fontos a Szeretetszolgálatunkban dolgozók számára, hogy az idősek, a rászorulók érezzék azt a meleg burkot, ami körülveszi őket az életük utolsó, lecsendesült, önmagukra figyelő, visszaemlékező, illetve segítséget igénylő időszakában. Tudjuk jól, hogy nehéz az idős fát átültetni, elszakadnak a gyökerei, s az új környezet már idegen lesz a számára, teljesen más világot kell megszoknia. Átérezzük azt a belső küzdelmet is, hogy milyen nehéz egy idős embernek otthagynia a megszokott otthonát, mert, nem mindegy, hogy milyen lesz az az új világ, amely körülveszi az élete utolsó éveiben: barátságos, gondoskodó, szeretettel és törődéssel teli? Éppen ezért igyekszünk olyan szolgáltatást nyújtani, amely egyszerre felel meg a kor kihívásainak és a modern idősgondozás, pszichiátriai gondozás, fogyatékos ellátás szakmai kívánalmainak, amellett, hogy a középpontjában mindvégig az idős, rászoruló ember áll. Az idős, rászoruló ember számunkra az értéket jelenti! Magában hordozza mindazt a felhalmozott tudást, tapasztalatot, amelyet a jövő generációjának átadva, hozzájárul a természet körforgásának és állandóságának a biztosításához. A küldetésünket és szolgálatunk lényegét a következő Bibliai történet, Bibliai Igevers és két szép énekvers fogalmazza meg leginkább:
Az irgalmas samaritánus
„Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10, 25-37)
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat!” (Lukács 10, 27)
Krisztus törvényének a betöltése
„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét!” (Galata. 6,2)
„Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!” (718. d. 5. vsz.)
„Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz! Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át!” (822. d. 7. vsz.)
A lakóink és a munkatársaink formálódó keresztyén gyülekezetként élik a mindennapjaikat, amelynek szerves részét képezik nem csak az Istentiszteletek, az intézményi lelkészekkel folytatott beszélgetések, hanem a közös foglalkozások, programok, kirándulások is.
Egyaránt fontos számunkra a ránkbízottak emberi és állampolgári jogainak az érvényesülése, valamint, hogy olyan humanizált környezetben élhessenek, mely az egyén autonómiáját elfogadja és az integrációját minden eszközzel segíti.
Ennek érdekében a falak között, a mindennapokban igazi csapatmunka folyik. A fenntartó, az intézmény vezetősége, minden gondozó-ápoló, konyhai dolgozó, takarító és karbantartó, a háziorvos, valamint az irodai munkatárs arra törekszik, hogy az ellátottaink lelkileg, testileg és szellemileg is biztonságban, kényelemben, a közösség és a társadalom fontos tagjaként érezzék magukat, amellyel hozzájárulhatunk az időskoruk, az életük szebbé, tartalmasabbá tételéhez.
A szolgálatunk célja, hogy a mindennapos tevékenység és a segítségnyújtás során, a cselekedeteken keresztül Krisztus ábrázolódjon ki az ellátottaknak. Krisztus követése mellett az is a kötelességünk, hogy betartsuk a negyedik parancsolatot, az idősek, a rászorulók tisztelete és segítése révén. Növekednünk kell a hit által, azaz aktívan, cselekvően kell megélnünk a hitünket, az Isten dicsőségét hirdetve a szolgálaton keresztül. Az intézmény szeretetszolgálatának a munkatársai szakemberek, akik a szolgálatukat hivatászszerűen végzik szakmai tudásuk legjavával, de egyben keresztyéni alázattal, hívő lélekkel.
Mindannyian a Magyar Református Egyházat, a Mezőörsi Református Egyházközséget képviseljük az életünkkel és a szolgálatunkkal. Ezért az Ujvári János Református Szeretetszolgálat dolgozóinak a Tízparancsolata:
Mottónk:
„Szolgálat a Szolgálatban, Otthon az Otthonban!”