Tavaly töltötte be 81. életévét Darabos József, akit nagyon sokan ismernek ma is Patalomban. Itt született, és hiába dolgozott gépkocsivezetőként, és járta négy évtizeden keresztül a Somogyi dombokat, erdőket, életében soha nem szakadt el szeretett szülőfalujától.
Józsi bácsi öt évvel ezelőtt költözött be a patalomi idősek otthonába, amely 2023 őszétől az Ujvári János Református Szeretetotthon intézményegységeként működik. Darabos József túl a nyolcvanon is aktív, erről, valamint patalomi hétköznapjairól is beszélgettünk vele.
- 1942-ben születtem Patalomban, és mindvégig itt is éltem. Gépkocsivezetőként dolgoztam egész életemben, először a Volánnál, aztán az Erdészetnél, innen is mentem nyugdíjba – mesélte lapunknak Darabos József. - Szüleim már régen elhunytak, húsz évig volt egy élettársi kapcsolatom, testvéreim sem élnek már, így egyedül maradtam, és öt évvel ezelőtt költöztem be a patalomi idősek otthonába.
- Milyen az élet Patalomban, meséljen kicsit erről?
- Mikor fiatal voltam, akkor sokan gazdálkodtak a faluban, aztán volt a TSZ korszak, azonban ma már a településen nem sok tősgyökeres patalomi él. Amikor aktívan dolgoztam korán keltem, és későn értem haza. Egyébként nagyon összetartó, jó közösség van Patalomban, nagyon szerettem mindig is itt élni. Jó viszonyom volt mindig is a községben mindenkivel, nem volt haragosom soha.
- Öt évvel ezelőtt költözött be a patalomi idősek otthonába, ám nyolcvanon túl is nagyon aktív.
- Igen, dolgozgatok még az otthonban, hogy elteljenek a napok szépen. Ami munkát itt elvállaltam, azt megcsinálgatom. Az intézménynek saját mosodája van, oda viszem el naponta a mosandó textíliákat, aztán a tiszta ruhát is segítek visszaszállítani. Reggel hattól délután fél háromig ez mindennapos elfoglaltság, és nagyon jól esik, hogy minden nap számítanak rám, én pedig szívesen csinálom. Igaz, az ízületeim már nem a régiek. Ha rossz az időjárás, akkor azt nagyon megérzem. De nem panaszkodom, ritkán járok orvoshoz, nem is tudom, mikor voltam nála legutóbb.
- Úgy hallottam, hogy rendszeresen kijár a faluba is.
- Igen, jó párszor délutánonként az ismerősökhöz, a régi barátokhoz lesétálok, aztán meg visszaballagok az otthonba. Keszler Ferenc polgármester urat gyermekkora óta ismerem, szomszédok voltunk, az édesapjának sokat segítettem, dolgoztam is vele. Régi barátság a miénk. De segítettem a helyi focicsapatnál is, szertáros voltam sok éven keresztül. Amolyan mindenes segítő, ha lehet így fogalmazni. Emellett a falu programjain, rendezvényein is sokat tevékenykedtem.
- És hogy érzi magát a patalomi idősek otthonában? Milyen itt élni?
- Gyönyörű a környezet, rendezett a park. Szeretek itt lenni, két ágyas szobában lakom, a szobatársammal is jól megvagyok, és nagyon jól főznek, finomak az ételek. Az ápolók, és az intézményi dolgozók is nagyon kedvesek. Biztonságban érzem magam itt, és tudom, hogy minden nap figyelnek rám.
Polgár Szilárd
(Megjelent a Patalomi Hírmondó 2024. tavaszi lapszámában)