A közelmúltban került sor a pápai Pannónia Reformata Múzeumban Lovász István festőművész „Elveszett és megtaláltatott” című kiállításának megnyitójára, amelyre több százan jöttek el. A Református Ótemplomban teljesen megteltek az ódon padsorok, sokaknak csak a pótszékeken jutott hely.
Lovász István 2013-óta az Ujvári János Református Szeretetotthon lakója, alkotói tehetségét az elmúlt években öt országos képzőművészeti díj is igazolja. A tárlat ünnepélyes megnyitóján először Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető mondott köszöntőt, majd Bornemissza Melinda, az Ujvári János Református Szeretetotthon intézményvezetője elevenítette fel Lovász István életének legfontosabb állomásait, stációit.
Lovász István 1956-ban született Pápán, szobafestőnek tanult, évekig a szakmájában dolgozott. Később Dunaújvárosba költözött, megnősült, házasságából egy lánya született. Közben elvégezte a burkoló, üveges, ács- és állványozó szakmákat, iparos szakemberként külföldön is vállalt munkát. Házassága azonban zátonyra futott, és 1987-ben végleg hazatért Pápára. Itt édesanyjával és bátyjával élt együtt, ám édesanyja halálát követően nehéz időszaka kezdődött az életének. Sokat támogatta családját, mégis neki kellett elmennie... Utcára került, előbb egy barátja fogadta be, később a pápai hajléktalan szálló lakója lett. Több mint tíz évvel ezelőtt egy fiatalkori motorbaleset kései következményeként elvesztette egyik lábát, azóta kerekesszékben telnek a hétköznapjai. Életének sorsfordító pontján, lelki mélységéből a Jóisten láthatatlanul felkarolta és az elveszettnek hitt életút a művészetben ismét megtaláltatott. István felemelte a festőecsetet, és azóta születnek a gyönyörű táj- és természetképek, életképek, portrék és reprodukciók.
Lovász István festményeit az elmúlt években több országos díjjal is elismerték. 2016-ban Hortobágy című alkotása lett különdíjas, néhány évvel később Bográcsozás című akrilképét szintén különdíjjal jutalmazták. A koronavírus járvány előtt Merengés a múltban című festménye Székesfehérváron harmadik helyezést ért el, 2023-ban pedig az Alapvető Jogok Biztosa által meghirdetett pályázaton Munka közben című alkotásával lett első helyezett. Legutóbb, tavaly novemberben a Belügyminisztérium Integrált Jogvédelmi Szolgálata által kiírt képzőművészeti pályázaton Virágoskert című festménye lett hazánkban az egyik legjobb alkotás.
Első önálló tárlatának megnyitóján Köntös László gyűjteményi igazgató igei köszöntőjét is meghallgathattuk, aki a kiállítás biblikus üzenetéről és névválasztásáról is szólt.
- Meggyőződésünk, hogy egy múzeum nemcsak arra való, hogy a múltnak emléket állítson, hanem arra is, hogy az Evangéliumot hirdesse a szerető és megváltó Istenről. Ez a kiállítás is ilyen, hiszen az esztétikai élményen túl van egy biblikus üzenete is. Amikor Lovász István életének történetét megismertem, és megláttam a festményeit, rögtön a tékozló fiú példázata jutott az eszembe. „Elveszett és megtaláltatott” – ez Jézusnak egy példázata, annak az üzenete, hogy az Úristen nem enged elveszni bennünket, Lovász István életében is ez történt. Megtalálta életének értelmét és új hivatását, használta azt az ajándékot, amit az Úristen adott neki, és fel tudott jönni a mélyből – mondta Köntös László, majd kiemelte. - Az általános mondanivaló; nem tudunk olyan mélyre jutni, hogy az Isten ne tudna utánunk nyúlni. Húsvét felé közeledve lehet az Úristen azért adta nekünk ezt a kiállítást, hogy együtt érezzük át az Isten kegyelmét és gondviselését. Hordoz bennünket, amikor mi nem érezzük, és ott van mögöttünk, mert azt akarja, hogy mindnyájan, a tékozló fiai visszataláljanak hozzá. Köszönjük Lovász István tárlatát és életének a példáját – zárta igei köszöntését Köntös László.
A kiállítást Csizi Péter, a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg, aki egyben a tárlat fővédnöke is volt.
- Amikor egy ember baleset, betegség következtében azt tapasztalja, hogy leromlik az egészségi állapota, sőt elveszíti készségeit, képességeit vagy valamelyik végtagját, akkor úgy gondolja, hogy az életének vége van. Olyan gödörbe kerül, amiből nincs kiút, hiszen az addigi élete értelmetlenné válik, már nem tud folytatódni – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. - Lovász István példája azt mutatja, hogy a régiben nem, de más formában igen. Ha egy szobafestő már nem tud kifesteni egy épületet, kiváló festőművészként tudja folytatni életét. István mindannyiunk számára példa arra, hogy az élet jobbá is tud válni. Ez azonban nemcsak az ő sikere, fontos, hogy legyenek körülötte olyan emberek, akik segítik a kitörési pontokat megtalálni, a közösségi összefogás segítségével. A mai tárlatmegnyitó jó alkalom mindannyiunk számára, hogy erőt merítsünk István mérhetetlen akaratából – fogalmazott a többszáz éves templomtérben Csizi Péter.
A rendezvényen Miklós Csongor orgonajátéka is felcsendült, majd az ünnepi megnyitót követően a több száz jelenlévő megtekintette Lovász István első önálló tárlatát, amelyen 53 festmény került bemutatásra. A kiállítás április 27-ig tekinthető meg a pápai Pannónia Reformata Múzeum nyitvatartási idejében.
Polgár Szilárd
(Megjelent az infopapa.hu, Dunántúli Református Lap, reformatus.hu médiafelületeken)